Budapest Pride a kulisszák mögött

Közeledik a felvonulás és érzem, hogy fáradok. Nem csak fizikálisan, mentálisan és lelkileg is. Ez egy sűrű időszak mindig, nem vagyok meglepődve. Ilyenkor kapunk sok pozitív és negatív kommentet, a szélsőjobb is kicsit aktívabban jelen van, ez is minden évben így van. Gyakrabban böngészem a közösségi oldalakat, és kicsit több logisztikát igényelnek a napi dolgaim. Szóval sűrűsödik a program, de nem is erről szeretnék most írni. Inkább arról a láthatatlan munkáról, ami a színfalak mögött van. Nem önfényezés végett, egyszerűen csak fontosnak tartom, és aki nincs benne, annak talán érdekes lehet, mennyi ember és mennyi munka van az egész mögött, az év minden napján.

Jelenleg 7 szervező, egy szervező-jelölt, és 4 koordinátor alkotja azt a részt, akik minden héten, munkacsoportokban dolgoznak, önkéntes munkában. Különböző felelősségi körökkel, különböző feladatokkal tartják életben a szervezetet és szervezik az eseményeinket. De ők végzik a hivatalos adminisztrációs tevékenységeket, a közösségi média és a honlapjaink fenntartását, a kapcsolattartást az önkéntesekkel, külsős partnerekkel, igyekeznek válaszolni minden üzenetre, szervezik a programokat, foglalkoznak a sajtóval, kitelepülésekre mennek, pályázatot írnak, vagy a nyári fesztiválra beküldött programokat rendszerezik, segítik és fogják össze, és így tovább. Ezekhez a munkacsoportokhoz projektcsoportok kapcsolódnak. A projektcsoportok rövidebb időszakokra összeálló kisebb csapatokat jelentenek, és ők azok, akik segítségével megvalósulnak programok, kampányok, és minden, amihez a fent említett tagság igen kevés lenne. Körülbelül 15-20 ember vesz részt ezekben mostanság. A projektcsoportokban szervezők és koordinátorok is jelen vannak. A projektekhez további önkéntesek nyújtanak segítséget, velük találkozhatsz az infópultokban, jegyszedéskor, a felvonuláson menetkísérőként vagy adománygyűjtőként, kísérik a járműveket, vagy a programfüzetet viszik szét a városban. Ez csak pár példa a sok közül. Alkalmazottaink pályázatoktól függően vannak, volt, hogy 1 volt, volt, hogy 3, ez attól függ, milyen pályázatot sikerül megnyerni és abból mennyi fér. De alapból mindenki önkéntes.

Egész évben, szinte 0-24-ben dolgozunk, kommunikálunk egymással. Ősszel stratégiai elvonulást tartunk és próbáljuk csiszolni a szervezet működését, átbeszéljük, hogy mi működött jól az elmúlt évben és min kéne javítani jövőre. Ez egy nagyon intenzív és izgalmas hétvége szokott lenni, kreatív energiáinkat bevetve dolgozunk, én nagyon szeretem ezeket az alkalmakat. Persze konfliktusok is vannak, elvégre emberek vagyunk. Körülbelül 6 hetente, két havonta a szervező csapattal szupervízióra járunk, ahol ezeket átbeszéljük és különböző technikákat tanulunk, vagy belső működésre vonatkozó szabályokat alkotunk meg, amiktől jobban tudjuk ezeket kezelni, vagy amikkel megelőzhetjük bizonyos problémák kialakulását. Ezek is nagyon hasznos alkalmak, rengeteg önismereti munka és csapatmunka van benne, minden alkalommal fejlődünk. A folyamataink, és a szervezet alapértékei pedig a Szervezeti és működési szabályzatunkban és a Manifesztóban vannak összefoglalva.

A megbeszéléseinknek is meg van a menete, végülis 5-8-10 ember 1-2 órás alkalmakon úgy tud hatékonyan dolgozni, ha van hozzá valami rendszer. Minden alkalommal más moderál és más vezeti a jegyzőkönyvet a napirendi pontokkal, mindig megyünk nyitó- és zárókört, hogy ki hogy van. Ezek itt azért fontosak, mert odafigyelünk egymás hogylétére. Mivel az LMBTQ közösség egy sérülékeny csoport, fontosnak tartjuk, hogy ezt ne hagyjuk figyelmen kívül, foglalkozzunk egymással, mert mi sem vagyunk kivételek, minket is elég sok negatív impulzus ér. Igyekszünk segíteni egymásnak. Persze, minden embert ér sok kellemetlen dolog élete során, szerintem jó is lenne, ha többet törődnének egymással, nem elvárható senkitől, hogy gépként végezze a munkáját. A törődés és az odafigyelés az egy ilyen utópisztikus dolog a világban, ebben a csoportban én úgy érzem, hogy megvalósul és hálás vagyok érte.

Kívülről ezek nem látható dolgok, de az, hogy a Budapest Pride ma ott tart, ahol tart, az mindannak is köszönhető, amit most leírtam. Ez egy ízelítő igazából, érdekességképp írom le. A posztjaink, a programjaink, az adománygyűjtéseink, az önkénteseink, a járművek, a honlapjaink, a tüntetések, a pólók, a menetkísérők, a díszítések, a kérdőívek, a grafikák, a kiadványok nem maguktól valósulnak meg, minden egyes dolog mögött érző, lelkes, elszánt, kreatív személyek vannak. Gondolj csak bele, hogy koordinál a felvonulás biztosításáért felelős 7-8 fős csapat 300 menetkísérőt. Ez nekik nagyjából 10 hónapnyi munka, heti szinten, sok-sok órában. És ez csak egy szelete egy rendezvénynek.

Az egészben igazából az a legizgalmasabb nekem, vagy az egyik legalábbis, ahogy összeállnak a megvalósított projektek lépésről lépésre. Ha egy kis részfeladat kimarad, borulhat vele egy csomó minden. Óriási szervezést és rendszert igényel minden, amit csinálunk, és mindig van hova fejlődni.

Én a médiakommunikáció munkacsoportban vagyok egyébként, és a közkapcsolatok csoportban. De van még közösség, fenntartás, és forrásteremtés. Nekem általában sajtóval kapcsolatos, szövegírós, videókkal kapcsolatos, reprezentációs feladataim vannak, de ezeket nem egyedül csinálom. Alkalmazkodunk a kapacitásokhoz mérten. Ezeken kívül az idei Nyitóbuli volt a projektem, a csapatban 3 projekt taggal. De sokszor találkozom külsős együttműködőinkkel, nagykövetségekkel, és amikor tudok, a vidéki képzésekben is besegítek.

Olyan szempontból mondjuk jó ezt összeszedni magamnak, hogy sokszor érzem/érezzük, hogy elfáradunk és nem haladunk előre, és gyakran érzem, hogy nem elég amit teszek. De ha így megpróbálom összegezni, látom, hogy ez milyen sok, szerintem 8 órás munka mellett már nem tudnék többet tenni. Maximum ha nem aludnék. De azt meg nagyon szeretek. :)

Remélem, hogy érdekes volt ez a bejegyzés, ami a teljesség igénye nélkül készült, de annál nagyobb szeretettel és tisztelettel azok felé, akik tolják ez a szekeret, mert bármekkora feladatot is vállalnak, minden fogaskeréknek forognia kell és nélkülük nem menne. Köszönöm!