2018. május 18., péntek

Magadhoz mérd magad

De nagyon régen jártam erre...

Azt sem tudom mit írjak, pedig annyiszor van, hogy megyek valahová, eszembe jut, hogy na ez az, ezt meg kell írnom, aztán... Tessék, most itt ülök a szürke melegítőmben a kanapén és nem jut eszembe semmi. Csak ilyenek, hogy két hónapig nem ettem húst, de most megint eszem néha. Egy darabig jól esett nem enni, aztán úgy éreztem, hogy hiányzik. De most komolyan, ezt nem fogom fejtegetni.

Közeledik a Budapest Pride Fesztivál, ami ugye nem csak egy felvonulás, hanem kulturális fesztivál is. Eddig 10 napos volt, most több, mint egy hónap lesz. Majdnem 100 program! Ami nagyon durva. Olyan sokan küldtek be programot, hogy komolyan majdnem megkönnyeztem. Zseniális. Lesz egy csomó minden. Színház, zene, tánc, mozi, workshopok, sport, beszélgetések, előadások, stb. Imádom.

Mostanában sokat vekengek, mert nem tudok annyi melót beletenni, amennyit szeretnék, meg amennyit régen bírtam. De hát most más lett az időbeosztásom, és ez ilyen. Az aktivizmus meg amúgy is olyan, hogy nem tudsz eleget tenni, nincs olyan, hogy elég. Mert betemeted a gödröt, hogy ne törjék ki az emberek a lábukat, másnapra kétszer akkorát ásnak a helyére, az tuti. Szóval csak lapátolsz és lapátolsz. Néha megveregetik a hátad, hogy "nagyon köszi, hogy betemeted a gödröt, tök jó", másnap meg 100-an állnak eléd, hogy oké, te itt lapátolsz, de nem gondolod, van még 100 másik gödör az utcában és azokkal kéne foglalkoznod inkább? Nem mintha ő nem foghatna meg egy lapátot, de tényleg. Van 100 másik gödör, látom ám, és ilyenkor sokszor azt is érzem, hogy basszus, igaza van, nekem ennyi év után már nem csak ezt a gödröt kéne földelnem, hanem egyszerre mindet. Hiszen mind ugyanebben az utcában van, akkor nekem kellene ezekkel is foglalkoznom. Aztán arra gondolok, hogy basszus, nem megy és nem is akarom mindet én magam megcsinálni. Annyit lapátolok, amennyit tudok. És ha valakinek van kedve, fogjon egy ásót, aztán nyomjuk együtt. Talán még többre is mennénk.

Ez egy ilyen alap mentalitás, vagy nem tudom. Azt nagyon tudjuk, hogy a másik mit nem csinál jól. Úgyhogy ezeket el kell engedni, mert máskülönben belehülyül az ember. Én mostanában csupa olyan helyzetbe kerülök, ahol a végén mindig arra jutok, hogy csak magamhoz mérjem önmagam. Nem versenyzek senkivel, felőlem szaladgálhat bárki mellettem, hogy ő a nagyobb király, hajrá, marhára nem izgat. Én ezt a "faszméregetést" annyira unom. Magamnak tűzök ki célokat, és azok felé megyek. Eleget szolgáltam másokat, folyton meg akartam felelni mindenkinek, jajj, csak nehogy valaki rosszat gondoljon rólam. Ennek egy jó részét letettem már. És eddig úgy néz ki, működik.

Amikor 32 évesen, miután évekig hallgattad, hogy milyen trehány vagy és szar a memóriád, azt a visszajelzést kapod, hogy "tök pontos vagy és mindent megjegyzel", akkor úgy elgondolkodsz. Meg a "nem tudsz egy dolgot logikusan elmondani, ez nagyon ciki mások előtt"-höz képest a "tök jó a logikád, és gyorsan átlátod a rendszereket, és használod a megszerzett tudást" az egy igen nagy visszaigazolás, hogy nem vagyok hülye, csak olyan sokat hallgattam, hogy már én magam is elhittem egy idő után.

Szóval azt tanácsolom, mindenkinek, aki rég óta hallgatja, hogy nem elég jó, nem elég okos, sőt, hülye, nem elég nőies, túl fiús, vagy túl nőies és nem elég férfias, nem tesz eleget, rossz hatással vannak rá a barátai, mert azok is hülyék, nem elég pontos, nem figyel eléggé, mindig elúszik valamivel és semmit nem tud befejezni, nem elég határozott, de mégis túl akaratos, satöbbisatöbbi, hogy stop, roló felhúz, fény bemegy, világos lesz és onnantól nem tudnak megborítani. Neked kell tudnod, hogy ki vagy. Persze, meg kell tanulni megkülönböztetni az építő kritikát, ami őszinte külső szemlélőtől jövő visszajelzés, olyan emberé, aki egyenlő félként kezelve téged, valóban segítséget kínál, attól a tükrös mézeskalácsnak eladott méregtől, aminek az a lényege, hogy annyira kis ostoba fajankónak érezd magad, hogy mozdulni se merj. Utóbbit méltán hívhatjuk lelki terrornak, elnyomásnak, bántalmazásnak is. Ne hagyd magad! Fontos vagy, jó vagy, hidd el! Szükség van rád, adj, amennyit adott keretek közt tudsz és töltődj fel, fogadd el a jót, fogadj el segítséget, amikor szükséged van rá.

Most ezek jutottak eszembe, ahhoz képest, hogy nem tudtam, mit akarok írni. :)
Minden jót, legyen szép napod!





2018. április 9., hétfő

Neked és nekem

Az első pár gondolat a valasztások kapcsán, a teljesség igénye nelkül, telefonon pötyögve...
Neked még négy év Kossuth nóta, nekem még négy év, hogy kevesebbet érek nálad.
Neked még négy év pálinkafőzés, nekem még négy év magyarázkodás, hogy nem vagyok beteg.
Neked még 4 Békemenet, nekem még 4, hogy a szerelmemet a rendőrök viszik el, mert nem hajlandó kerítés mögött felvonulni.
Neked még 4 év aszonyállat, nekem még 4, amikor a barátaimat megerőszakolják és még ők a hibásak érte a végén.
Neked még 4 év pár stadionnal, nekem még 4, amikor az ismerősömet megverik hazafele egy kapualjban, mert tüntetni volt az oktatásért.
Neked még 4 év szarvasgyilkolás, nekem még 4, amikor a barátaimat sörösüveggel dobálják meg egy autóból, mert kézenfogva mennek az utcán.
Neked még 4 év családi belépő erre-arra, nekem még 4, amikor  nem fogadhatom örökbe a gyerekemet.
Neked még 4 év erő és magyar virtus, nekem még 4, hogy a szívbeteg, rokkant édesanyám 64 évesen még mindig kénytelen dolgozni, pedig alig bírja fizikailag.
Neked még 4 év migránsoknak odabaszás, nekem még 4 év, amikor a haláltól rettegő lmbtq menekülteknek azt kell mondanom, sajnos nem tudok nekik segíteni. Pedig neki tényleg az élete múlik rajta.
Neked még 4 év, amikor van munkahelyed, nekem még 4, amikor a barátaimat nem veszik fel a bőrük színe, vagy nemi identitása miatt.
Neked még 4 év "végülis én jól vagyok", nekem még 4, amikor bizonygatnom kell, hogy én is érek valamit.
Neked még 4 év hurkatöltés, nekem még 4, amikor az utcán baszogatnak, hogy vajon mi lehet a lábam között.

És ez csak egy töredéke, mert elfáradtam.

Most alszom egyet, mert este munka előtt még Pride meeting lesz. Nem, ez nem csak a felvonulásról szól, tudod, rengeteg mással is foglalkozunk, ha gondolod nézz utána, most nincs kedvem elmesélni. És nem, nem a seggem riszálom a "vonagló kamionon", de gyere el majd, és nézd meg inkább. Ne a seggem, nem a te szórakoztatasodra hordom. Ja, hogy amúgy félnél kijönni? Pár barátod előtt ciki is lenne? Mit gondolna a főnököd, ha kiderülne, hogy kijöttél? És még mindig nem érted?

Akkor még 4 évig csukd be a szemed, nem tudok mit hozzátenni.

2017. szeptember 28., csütörtök

Új fejezet.

Rövidke bejegyzés.

Ezt is megértük, végre van új munkám. :) Ez a második hetem, szóval még csak betanulok, de szerintem nagyon jó lesz.
Megnyugodtam, hogy lassan valami fizu is elkezd csorogni végre, szóval pár hónap és csak rendbejövök teljesen. A lelkemnek már most sokkal jobb, hogy kijutottam abból a borzalomból, ahol voltam. Nem kívánom senkinek. De a teljes öngyűlöletből visszatértem és itt vagyok, új dolgokat tanulok, olyan környezetben, ahol még nem jártam korábban. Mármint sosem dolgoztam multinál. De még nagyon az elején vagyok, szóval ezekről talán később...

A tanulás az nagyon hiányzott azt hiszem, a mai nap is olyan gyorsan eltelt, hogy észre em vettem, már jöhettem is haza. Tény, hogy egy tök jófej kollégám tök jól magyarázott, de mivel ez az IT világ nekem meglehetősen új dolog, annyi új infó jött és ez baromira feltöltött ma. Tényleg izgi néha ilyen éles váltásokat csinálni, annyira vissza tudja adni az önbecsülést, meg a világ iránti érdeklődést is szerintem.

Jajj amúgy itt az ősz, lesz egy csomó tüntetés, meg hamarosan Coming out day (október 11.), lesznek jó dolgok, én nagyon várom. :) Bár igaz, hogy most az aktivizmusba fektetett energiát visszább vettem, és valószínűleg nem tudok mindenhol ott lenni, ahogy eddig sem voltam persze, azért izgatottan várom az eseményeket. Mármint nem számítok ilyen hatalmas forradalomra, csak valami azért úgy mozdulhatna egy kicsit.

Amúgy, aki megfordul erre és van kedve, kérdése, írjon ide kommentben nekem!

Na megyek, mert már rövid a nap. Jóéjt!

2017. augusztus 28., hétfő

Bizakodó

Egy kicsit örülök, hogy vége a nyárnak, mert elég sokat tépelődtem az utóbbi hetekben. Nem tudom, veletek szokott-e olyan lenni, hogy érzitek, most már jönnie kell valami változásnak. Még nem tudjátok, pontosan mi legyen, hogy legyen, de ki kell lépni a megszokott folyamatból. Gondolom, hogy nem csak velem van így néha.

Szóval elkezdtem munkát keresni, és bár még nincs fix új, lehetőségek azért jönnek, jövögetnek. Alakul. Szurkoljatok, a héten több helyről is várok visszajelzést! :)

Ez a nyár olyan gyorsan pörgött le, hogy szinte pislogni sem volt időm. Nyaralás címén egy rövid Balatonra futotta idén, strandolás, "kertbenülés", ilyesmi, tök jó volt, a legnagyobb kánikulát víz mellett sikerült kifogni.

Ha anyuhoz nem törtek volna be, amíg ő elutazott otthonról, viszonylag uncsinak és eseménytelennek mondanám az elmúlt két hónapot. Azért a jóidőt és a rövid gatyát hiányolni fogom. :(

Örvendetes, hogy a nyári Pride fesztivál alatt létrejött nem-bináris csoport újra találkozott múlt héten. Ez teljesen átmelengeti a szívemet, és remélem, hogy a következő találkozóra el is jutok majd. :)

Na szóval bizakodva várom a szeptembert, ma a Budapest Pride is végre újra összeül és indul a munka.

Ha még nem teszed, kövess instagrammon!

Ölelés mindenkinek,
Kama