De nagyon régen jártam erre...
Azt sem tudom mit írjak, pedig annyiszor van, hogy megyek valahová, eszembe jut, hogy na ez az, ezt meg kell írnom, aztán... Tessék, most itt ülök a szürke melegítőmben a kanapén és nem jut eszembe semmi. Csak ilyenek, hogy két hónapig nem ettem húst, de most megint eszem néha. Egy darabig jól esett nem enni, aztán úgy éreztem, hogy hiányzik. De most komolyan, ezt nem fogom fejtegetni.
Közeledik a Budapest Pride Fesztivál, ami ugye nem csak egy felvonulás, hanem kulturális fesztivál is. Eddig 10 napos volt, most több, mint egy hónap lesz. Majdnem 100 program! Ami nagyon durva. Olyan sokan küldtek be programot, hogy komolyan majdnem megkönnyeztem. Zseniális. Lesz egy csomó minden. Színház, zene, tánc, mozi, workshopok, sport, beszélgetések, előadások, stb. Imádom.
Mostanában sokat vekengek, mert nem tudok annyi melót beletenni, amennyit szeretnék, meg amennyit régen bírtam. De hát most más lett az időbeosztásom, és ez ilyen. Az aktivizmus meg amúgy is olyan, hogy nem tudsz eleget tenni, nincs olyan, hogy elég. Mert betemeted a gödröt, hogy ne törjék ki az emberek a lábukat, másnapra kétszer akkorát ásnak a helyére, az tuti. Szóval csak lapátolsz és lapátolsz. Néha megveregetik a hátad, hogy "nagyon köszi, hogy betemeted a gödröt, tök jó", másnap meg 100-an állnak eléd, hogy oké, te itt lapátolsz, de nem gondolod, van még 100 másik gödör az utcában és azokkal kéne foglalkoznod inkább? Nem mintha ő nem foghatna meg egy lapátot, de tényleg. Van 100 másik gödör, látom ám, és ilyenkor sokszor azt is érzem, hogy basszus, igaza van, nekem ennyi év után már nem csak ezt a gödröt kéne földelnem, hanem egyszerre mindet. Hiszen mind ugyanebben az utcában van, akkor nekem kellene ezekkel is foglalkoznom. Aztán arra gondolok, hogy basszus, nem megy és nem is akarom mindet én magam megcsinálni. Annyit lapátolok, amennyit tudok. És ha valakinek van kedve, fogjon egy ásót, aztán nyomjuk együtt. Talán még többre is mennénk.
Ez egy ilyen alap mentalitás, vagy nem tudom. Azt nagyon tudjuk, hogy a másik mit nem csinál jól. Úgyhogy ezeket el kell engedni, mert máskülönben belehülyül az ember. Én mostanában csupa olyan helyzetbe kerülök, ahol a végén mindig arra jutok, hogy csak magamhoz mérjem önmagam. Nem versenyzek senkivel, felőlem szaladgálhat bárki mellettem, hogy ő a nagyobb király, hajrá, marhára nem izgat. Én ezt a "faszméregetést" annyira unom. Magamnak tűzök ki célokat, és azok felé megyek. Eleget szolgáltam másokat, folyton meg akartam felelni mindenkinek, jajj, csak nehogy valaki rosszat gondoljon rólam. Ennek egy jó részét letettem már. És eddig úgy néz ki, működik.
Amikor 32 évesen, miután évekig hallgattad, hogy milyen trehány vagy és szar a memóriád, azt a visszajelzést kapod, hogy "tök pontos vagy és mindent megjegyzel", akkor úgy elgondolkodsz. Meg a "nem tudsz egy dolgot logikusan elmondani, ez nagyon ciki mások előtt"-höz képest a "tök jó a logikád, és gyorsan átlátod a rendszereket, és használod a megszerzett tudást" az egy igen nagy visszaigazolás, hogy nem vagyok hülye, csak olyan sokat hallgattam, hogy már én magam is elhittem egy idő után.
Szóval azt tanácsolom, mindenkinek, aki rég óta hallgatja, hogy nem elég jó, nem elég okos, sőt, hülye, nem elég nőies, túl fiús, vagy túl nőies és nem elég férfias, nem tesz eleget, rossz hatással vannak rá a barátai, mert azok is hülyék, nem elég pontos, nem figyel eléggé, mindig elúszik valamivel és semmit nem tud befejezni, nem elég határozott, de mégis túl akaratos, satöbbisatöbbi, hogy stop, roló felhúz, fény bemegy, világos lesz és onnantól nem tudnak megborítani. Neked kell tudnod, hogy ki vagy. Persze, meg kell tanulni megkülönböztetni az építő kritikát, ami őszinte külső szemlélőtől jövő visszajelzés, olyan emberé, aki egyenlő félként kezelve téged, valóban segítséget kínál, attól a tükrös mézeskalácsnak eladott méregtől, aminek az a lényege, hogy annyira kis ostoba fajankónak érezd magad, hogy mozdulni se merj. Utóbbit méltán hívhatjuk lelki terrornak, elnyomásnak, bántalmazásnak is. Ne hagyd magad! Fontos vagy, jó vagy, hidd el! Szükség van rád, adj, amennyit adott keretek közt tudsz és töltődj fel, fogadd el a jót, fogadj el segítséget, amikor szükséged van rá.
Most ezek jutottak eszembe, ahhoz képest, hogy nem tudtam, mit akarok írni. :)
Minden jót, legyen szép napod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése