Elkapott a hétköznapok darálója

Eszméletlenül gyorsan elszaladt ez a két-három hét. Nem írtam, mert folyamatosan jöttem-mentem, és még gondolkodni sem igazán volt időm. A legjobb az elmúlt időszakban az egyértelműen a gyerekemmel töltött 5 nap volt. Annyi mindenről lehet már vele beszélgetni és olyan izgalmas, ahogy puzzle-ként rakódik össze a fejében a körülötte lévő világ. Most leginkább a közlekedés foglalkoztatja, ami jó, mert én is nagyon szeretek közlekedni, szinte bármilyen eszközzel. Bár manapság a hármas metrót igyekszem elkerülni. És ez nem politikai állásfoglalás! Nem csak azért kerülöm, mert folyton kigyullad, hanem azért, mert már ránézésre is látszik, hogy teljesen tropa és bármelyik pillanatban darabjaira eshet szét. Megette a rozsda szegényt. Úgyhogy hétvégén ide-oda troliztunk a városban, ez volt a program. Megbeszéltük, hogy tavasszal majd kimegyünk a reptérre és megnézzük a repcsiket közelebbről. Csak azt sajnálom, hogy repülőre nem tudunk olyan könnyen felpattani, mint a trolira...

Múlt héten itt volt Putyin, ugye. Este próbáltunk is hazajutni, de nem igazán sikerült.Minden le volt zárva. Kérdezte is tőlem az öt éves, leendő Nobel-Békedíjas gyerekem, hogy az emberek annyira félnek "Pityutól", hogy kihívták a rendőrséget? Hát, mondom, nem, ez fordítva van. Őt féltik annyira tőlünk... De ezt nem tudtam neki jól elmagyarázni, azt hiszem. Mikor hazaértünk, azt mondta, hogy biztos nem lesz politikus, de ha mégis, arra az esetre megígéri, hogy nem fog viccelődni az emberekkel, mert mindenkit szeret, minden embert. (A viccelődést nem tudom, honnan vette, én nem mondtam neki, hogy Putyin viccel, szerintem túlzottan is komolyan veszi saját magát.)

Ezen kívül tényleg csak daráltak a napok, munka, Pride, aztán most a hét elején le is eresztettem. Azt hiszem napsütésre volna szükségem. És szeretném elővenni a nyári ruháimat is. Az mindig annyira feldob, amikor tavasszal el lehet rakni a télikabátot a tárolódobozba. Jajj, annyira várom!

Addig is így, az új, csokornyakkendős rókás felsőmben, amit tegnap kaptam Cintitől. Mondjuk a mintája pont nem látszik, pedig vicces, tényleg, higyje el, aki olvassa e sorokat...