Hétfő van, hurrá!
Most tényleg örülök neki, mert rengeteg dolog van ezen a héten, amit nagyon várok. Holnap például próbálok a zenekarommal, és sok tennivaló van a Pride-nál is, hétvégére pedig valami jó kis gyerekprogramot tervezek. Feltéve, hogy nem lesz nyakig érő jég, vagy zuhogó eső. Lehet, hogy meglátogatjuk anyukámat is.
Arról még nem meséltem szerintem, hogy van egy zenekarom, ahol basszusgitározom és néha énekelek is. Vagy valami olyasmi. East Park a banda neve, kellemesen megnyugtató rock zene, ahogy mi szeretjük. Haha, a megnyugtató nem minden számunkra igaz azért. Felvételekkel tavaszra készülünk, addig a facebookon vannak fotók rólunk, és néha akad egy-egy koncert is.
Visszatérve a teendőkben említett dolgokhoz, talán még azt sem írtam meg, hogy a Bp. Pride-nál vagyok szervező. 2015-ben csatlakoztam egy önkéntes képzés során és annyira jól éreztem magam, hogy itt ragadtam. Egész évben, folyamatosan dolgozunk, de nagyon jó a társaság és változatosak a feladatok is, ezért nem lehet megunni. Persze akkor lesz majd jó világ, ha egyszer nem lesz szükség a munkánkra. De most még nagyon is van, talán egyre jobban.
A Pride-nál való tevékenység nekem nem csak időtöltés, és nem is arról szól számomra, hogy elmondhassam, hogy itt vagyok. Nagyon rég óta szerettem volna részt venni a Pride munkájában, úgy éreztem, hogy tennem kell valamit végre, ami hasznos és segíthet másoknak is. A legjobb dolog volt, hogy önkénteskedni kezdtem. Rengeteg új embert ismertem meg, olyasmiket csinálhatok, amit szeretek, például rendezvényszervezés (ennek rengeteg izgalmas fázisa van), videó forgatások szervezése (ennek pláne), kreatív feladatok, kapcsolattartás, és sorolhatnám.
De nem csak a munka töltött fel, nem csak a feladatokból tanulok minden nap. Ami a személyes részét illeti, nekem ez egy hatalmas önismereti utazás is. Csapatban dolgozni nem lehet szerintem önreflexió és nyitottság nélkül. Igyekszem beépíteni mindent és tanulni a körülöttem lévőktől. Az elején teljes erőből belevetettem magam az aktivizmusba. Aztán próbáltam kicsit lelassítani, befelé figyelni, jobban beosztani az időmet, és éreztem azt is, hogy vannak dolgok, amikkel foglalkoznom kell, olyan gondolatok, érzések, amiket évek óta elhessegettem magamtól. Ilyen például a nemi identitásom kérdése is. Ami nyilván nem most villant fel a fejem fölött 30 évesen, hanem egész kicsi koromban már, csak valahogy nem akartam/nem tudtam gondolkodni rajta. Féltem. De lmbtq aktivistaként nyilván rengetegszer felmerül a nemi identitás témája, ezzel kapcsolatos olvasmányok, beszélgetések, stb. Nem tudtam és nem is akartam tovább elkerülni az erről való gondolkodást: melyik címke passzol rám? Hol tartok most és hogy jutottam el erre a pontra? Legközelebb majd erről fogok írni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése