2017. január 4., szerda

És mégsem vagyok unikornis

Ezt a csodás könyvet kaptam kölcsön az ünnepek előtt, és mondhatom, nagyon nagy hatással van rám. Még nem olvastam végig, de szerintem hamarosan végzek vele.

IO Tillet Wright- Darling days

Io saját életéről szól, aki -bár női testbe született (pff, hogy utálom ezt leírni!)- hat éves korától fiúként élt. Egyszerűen, mert úgy érezte jól magát, ahhoz volt kedve, és ez volt az ő döntése. Elég nyomasztó életkörülményei voltak, mégis, támogató családjának köszönhetően teljesen természetesen élhette meg identitását. Kötöttségek és elvárások nélkül. Annyira jó olvasni az érzéseiről, félelmeiről, hogy gyerekként hogyan viszonyult saját magához és a környezete hogy reagált őrá, főleg azért, mert rengeteg hasonlóságot fedeztem fel a saját életemből. Ismerősek a történetei, az öröme és bánata. Pedig milyen sokáig azt hittem, hogy egyedül vagyok a világon, hogy velem van a baj, mert nem érzem magam kategorikusan nőnek. Sőt, gyerekkoromban inkább fiú szerettem volna lenni. Ha ma azt mondaná egy varázsló, hogy ha akarom, holnap reggeltől férfi lehetek, már nem akarnám. Most már így vagyok önmagam és szeretem magam, pont, ahogy vagyok. Fizikailag mindenképpen, az önismeret az egy hosszabb móka, de igyekszem. Na nem, mintha nem függne össze a kettő... De lényeg, hogy ez a könyv fantasztikus, és nagyon fontos, hogy megírta, innen is köszönjük meg neki! 💗

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése