Nincs én ügyem, meg te ügyed

Úgy terveztem a ma estét, hogy munka után hazajövök, és végre nekiesek elolvasni a Trónok harca első kötetét. Végre van egy szabad estém, és nem is emlékszem, mikor olvastam utoljára könyvet. Hazafelé a trolin egy kicsit facebookoztam még, és láttam, hogy hétvégén tüntetés lesz az MTA "államosítása" ellen. Biztos sokan kimennek majd, és remélem is, hogy sokan lesznek. Két hete volt tüntetés Kövér László ocsmány homofób eszmefuttatása okán, és azon gondolkodtam, hogy milyen jó volt látni, mekkora a felháborodás. Sokan eljöttek, bár kevesebben, mint amekkora ez a felháborodás az online térben volt. Ne értsetek félre, szerintem sikeres és fontos tüntetés volt, és szükség is volt rá. Nem ülhetünk csendben, amikor minket aláznak. Csak elgondolkodtam, vajon mi alapján dől el, hogy egy-egy tüntetésre sok ezren kimennek, más tüntetésekre pár százan. Oké, sok mindentől függhet. Időzítés, esik-e az eső, vagy hogy éppen hány ember érzi sajátjának a témát. És ez utóbbi szöget ütött a fejembe.

Jó lenne észrevenni, hogy a sok különböző célú és témájú tüntetések között -már csak a tüntetések természetéből fakadóan is- van összefüggés. Igaz, különféle csoportok, szervezetek rendezik ezeket, és igen, lehet, hogy azt hiszed, téged személy szerint nem érint a téma, de pont ez a baj. Ha mögé nézünk egy kicsit, akkor világossá válhat, hogy igenis, mindegyik érint mindannyiunkat.

Sokszor kommentezik értetlenkedők, vagy kiábrándultak, hogy minek tüntetgetni, nincs jobb dolgotok? Vagy hogy úgysem fog semmi történni, hiába lesz egy 2 órás stand-up és hangzik el 3-4 beszéd, meg fél óra skandálás. És abban igazuk is van, hogy Kövér László is a helyén maradt, hiába mondott el egy egészen nyílt gyűlölet-beszédet a lelkes hallgatóságnak. (Oké, az nem hangzott el, hogy mostantól üss meg mindenkit, akit buzinak nézel, viszont elmondta, hogy ha hetero vagy, felsőbbrendű vagy, és akinek ez az érzés tetszik, az felhatalmazva érezheti magát akár. Ezért veszélyes az ilyen.) Szóval ha megnézzük a tüntetések irányát, hogy mi a mozgatórugójuk, akkor egyértelműen a hatalom, az elnyomás ellen irányulnak, az igazságért és a problémák láthatóvá tételéért történnek. (Kivéve pl. a cöf békemenete, mert az öncélú erődemonstráció, fizetett statisztákkal.) Ha nincsenek tüntetések, akkor úgy tűnhet, minden rendben, nincs itt semmi látnivaló. Mellékes költői kérdésem: vajon miért is építenek egy böhöm nagy emlékművet pont a Parlamenttel szemközt az Alkotmány utcába? Hol is szoktak beérkezni a Parlamenthez a legnagyobb tüntetések? Hmm...

Visszatérve, a lényeg szerintem, hogy a különféle társadalmi problémáknak, és felháborító, önkényes törvényi változtatásokra adott társadalmi reakcióknak, tüntetéseknek közös a gyökere. Ugyanaz a hatalom, aki törvényben ugyan tiltja a szegregált oktatást, mégis tudjuk, hogy van ilyen. Ugyanaz a hatalom, aki átláthatóságról prédikál, de a bírói székekbe a pajtikáit ülteti be. Ugyanaz a hatalom, aki a család szentségéről beszél, majd kilakoltat családokat. Az embertelenül felhasznált hatalom áll mindannyiunk szívatása mögött. Ezt nem én találtam ki, tudom, csak szeretném, ha végre felfogná mindenki, hogy nincs olyan, hogy én ügyem, meg te ügyed.

Ebben az országban élünk, te is, aki bolti eladóként kiszolgálsz és ugyan nem politizálsz, de az internetadó terve felháborított és tüntettél, én, akit az imént a boltodban melletted lebuzizott egy srác, te, aki pedagógus vagy és ezt a srácot tanítod az iskolában. Ismered, itt él az anyám, akinek elvették a rokkant nyugdíját, és az ismerősöm, aki tegnap fenyegető üzenetet kapott egy nácitól, és te, aki biztonságban érzed magad most még, mert szerencsédre nem vagy se cigány, se buzi, se zsidó, se nő, se rokkant, nincs beteg gyereked, vagy ápolásra szoruló más hozzátartozód, van munkád, lakásod és így elfordíthatod az arcod, hogy ne lásd. Most még. És ha elfordítod a fejed, akkor része vagy az elnyomásnak. Sajnálom, de ez így van. Nem, nem akarok lelkifurdalást kelteni, nem ez a cél. Csak az van, hogy ez látszat biztonság és bármelyik nap, bárki sorra kerülhet. Még te is. És tulajdonképpen sorra is kerül. Például amikor vágnak egy kicsit a cafeterián, adót emelnek, szar tömegközlekedést kapsz, pedig mindig megveszed a bérletet, ami jó drága, elveszik a magánnyugdíj megtakarításodat, vagy arról beszélgetnek, hogy adóznod kéne, ha nem akarsz gyereket. Csak mindig apránként egy picit szorítanak rajtad. Te bírod persze, mert nem vágnak élből beléd, csak egy kicsit szorongatnak. De előbb-utóbb körülötted is elfogy a levegő, csak addigra meg ki marad itt, hogy segítsen neked. A gyengéket könnyebb tönkretenni, az erősebbekkel majd a végén foglalkoznak.

Mindenki érintett, minden ügyben. Csak nem tud róla, mert nem arra vagyunk nevelve, hogy észrevegyük az összefüggéseket és különösen nem arra, hogy érzékenyek legyünk az embertársaink helyzetére. Magunkra sem vagyunk érzékenyek eléggé. A magunk igényeit sem tanuljuk meg észrevenni, megérteni és tiszteletben tartani, nemhogy a mellettem ülőét. Ez az, amit hatalomból nagyon könnyen ki lehet használni és egymás ellen fordítani minket. És ez az, amit nem szabad hagyni. Nem szabad hagyni, hogy elhitessék velünk, hogy nincs közünk egymáshoz, sőt, hogy egymás ellenségei vagyunk. Nem szabad hagyni, hogy beférkőzzön a félelem, hogy ha valakinek egy kicsit több jut (nem feltétlen pénz, lehet az másfajta segítség, vagy pusztán figyelem), akkor nekem kevesebb lesz. Mert most erre játszanak. És sajnos eddig bejött a dolog. De épp ezért fontos minden egyes tüntetés, és minden egyes cselekedet, amivel segíthetünk valakinek, vagy ami az igazságosság felé visz. Fontos, hogy lássák, hogy van még, aki ellenáll és van még, aki közösségeben gondolkodik.

És a másik, talán még fontosabb üzenete minden megmozdulásnak: a tüntetéseket nem csak a hatalomban lévők látják, hanem azok is, akiknek nincs lehetősége szólni. Aki félti önmagát, a családját, aki fizikailag nem tud részt venni, vagy nincs abban a pozícióban, hogy cselekedhessen bármi miatt, vagy aki tényleges veszélyben van. Értük is felelősek vagyunk, mi, akik megtehetjük, hogy felemeljük a hangunkat, mi, akik jobb helyzetben vagyunk. Ha utcára tehetnek egy 9 gyerekes családot, engem is utcára tehetnek. Ha szar az egészségügy és emiatt a gyereket küldözgethetik kórházról kórházra a szemében egy fadarabbal, akkor velem is megtörténhet. Ha fiatalokkal üvöltözhetnek egy roma-LMBTQ filmvetítésen, akkor a következő program lehet a te jógaórád is, ha kitalálják épp, hogy a migránsok hozták be azt is és emiatt veszélyes, vagy bármi ilyesmi. Nincs én ügyem, meg te ügyed. Ahol egy embert lehet rugdosni, ott mindenkit lehet rugdosni. Ideje lenne megérteni az összefüggéseket.